Február hónapban Télországba utaztunk, felfedező társaimmal, a gyerekekkel. A tél csodáit együtt kutattuk fel. Itt telelő madarakat etettünk, madáretetőt készítettünk. Zimankós, fagyos, jeges téli tájon jártunk, farkasordító hidegben. Kandalló mellett melegedtünk, forró teánkat kortyolgatva. Hógolyóztunk, szánkóztunk, csúszkáltunk, és közben egymásra is vigyáztunk. Meglestük a csendes téli erdőben kószáló szarvasokat. Az ablakokon megjelenő jégvirágokban gyönyörködtünk. Hóembert építettünk, és közben sokat kacagtunk. A kicsikkel rajzoltunk, színeztünk. Mindezeket magyar költők téli verseinek felidézésével tettük. Útközben telet idéző tárgyakkal díszítettük fel a téli csodák fáját. Az utazás végén a Jégország királya magyar népmese székely szegénylegényét elkísérve eljutottunk Jégországba is.

„Csupa sima jég volt a hegy oldala, s amerre a szem ellátott, jég volt minden, de minden. A fűszál is jég volt itt, csupa jégegyek, jégmezők, jégházak.”

Szűcsné Nagy Marianna